Ősrobbanás - ami nem volt!  

 

Juliano César Silva Neves Campinasi Egyetem fizikusa

 

"Elfogadott tény, hogy jelenleg tágul a világ. Ám de ha most tágul, akkor korábban kissebb volt, előtte még kissebb volt,előtt egy matematikai pont volt, un.szingularitás. Ezt állítja a ma tudománya. Előtte ezt nem így gondolták. A két legnevesebb tudós, Newton és Einstein a csillagos égboltot fixnek tekintette. A kozmoszt a teremtő megalkotta és az tökéletes!"

1930 volt a fordulópont egy amerikai csillagász -Hubble- fél évig bizonygatta Einsteinnek, hogy a galaxisok távolodnak tőlünk, pontosabban minden távolodik tőlünk. Einsteint nem ingatták meg véglegesen az egyértelmű kisérleti tények, ezért kitalált egy kiegészítő un. kozmikus állandót. Ezt taszító gravitációnak nevezte, mely ellentart az égitestek vonzásának.Így a világegyetem nem omlik össze, hanem állandó marad, pont olyan ahogy a Teremtő azt megteremtette. Hát bizony Einsteinnek itt nem volt igaza. Nézzünk meg néhány elgondolást, amely fentarthatná Einstein reményét.

 

1. Egy új tanulmány szerint nem volt ősrobbanás

Az elképzelés nem teljesen új, de Juliano César Silva Neves az első, akinek egy 50 éves, a fekete lyukakra vonatkozó matematikai modellel is sikerült bizonyítania, hogy az Univerzum kialakulásához nem feltétlenül volt szükség ősrobbanásra – számol be a Science Alert.

Elsőre úgy tűnhet, hogy a Világegyetem és a fekete lyukak nem sokban hasonlítanak egymásra. Ugyanakkor mindkettőben van valami közös: a szingularitás, mely szerint vannak olyan pontok, ahol az általunk ismert fizika egyszerűen nem működik.

A szingularitásnak két típusa van, az egyik a feltételezett ősrobbanás, azaz a kozmológiai szingularitás, a másik pedig a fekete lyukak eseményhorizontja mögött található.

Különleges természetük miatt a szingularitások rengeteg fejfájást okoznak a tudósoknak. Ha például gondolatban visszafordítjuk a Világegyetem tágulását, a folyamat végén, a „Nagy Bumm” pillanatában, egy olyan felfoghatatlanul sűrű ponthoz jutunk, amely az összes tömeget és energiát tartalmazza.

Néhány fizikus azonban úgy gondolja, van megoldás a helyzetre. 1968-ban egy amerikai kutató, James Bardeen, egy új ötlettel állt elő. A szakértő olyan módszert dolgozott ki, mellyel a szingularitás szükségessége nélkül írhatóak le a fekete lyukak. Bardeen ötletének alapja az volt, hogy az objektumok középpontjának tömege nem állandó.

Neves  azt írja, Bardeen elméletét nem csupán a fekete lyukakra, de az ősrobbanásra is alkalmazni lehet.

A kutató számításai során arra jutott, hogy nem a Nagy Bumm jelentette a Világegyetem kezdetét.

A szakértő új tanulmánya egy nagyjából 100 éves elméletet, a „Nagy Visszapattanás” (Big Bounce) hipotézisét igazolja, mely alapján az Univerzum hol kitágul, hol összehúzódik. Az elmélet szerint a Világegyetemben tapasztalható tágulás egy korábbi összeomlás utáni folyamat. A sok tudós által ősrobbanásnak vélt esemény pedig valójában egy korábbi Univerzum végét jelentette.

Neves úgy véli, hogy az előző összehúzódás egyes nyomai még ma is megfigyelhetőek körülöttünk. Ezen maradványokfelfedezése hatalmas áttörést jelentene a fizikában.

Amíg nem találjuk meg ezeket a nyomokat, a Nagy Visszapattanás modellje valószínűleg a kevésbé népszerű elméletek között fog maradni. A szingularitás problémáját mindenesetre idővel meg kell oldaniuk a tudósoknak, Neves módszere pedig ígéretes megközelítésnek tűnik.

Forrás: 24.Hu

Továbbiakat lásd itt.

 

Komment: A cikk nem cáfolja direktben az ősrobbanás létét, ám de meglebegteti annak szoros tartozékát a szingularitás, amely szerintem csak matematikai fogalom és fizikailag nem is létezhet.

 

* * *

2. Ha nem fogadjuk el az ősrobbanás elméletét...

Óriások laknak a házban, de nemcsak ők hatalmasak, hanem hatalmasak a székeik, asztaluk is, nagy tányérokból esznek, és nagyok az evőeszközeik, sőt az ételük is. Minden nagy körülöttük. Egyszer csak zsugorodni kezdenek, velük együtt zsugorodnak a tárgyak is. Minden kisebb lesz, egyet kivéve: a házuk ugyanakkora marad. Mit fognak gondolni az óriások? 

 

Észreveszik-e, hogy kisebbek lettek? Aligha, hiszen velük együtt minden zsugorodik. Csak egy dolog fogja meglepni őket: a ház falait egyre távolabbinak látják, és egyre magasabbnak tűnik a plafon is. 

Ekkor gondolkozni kezdenek, és megalkotják a ház tágulási elméletét. De nem állnak meg itt, mert arra a következtetésre jutnak, hogy a ház korábban kisebb lehetett, és valamikor a távoli múltban csak egyetlen matematikai pont volt az egész. Így alkotják meg az ősházelméletet.

 

Milyen lehetett az ősi univerzum?

Vessünk egy pillantást az ősrobbanás elméletére. Abból indul ki, hogy a kezdeti univerzum elképzelhetetlenül parányi és forró volt, ekkor egyetlen matematikai pontba zsúfolódott össze az összes anyag, amelyben ott volt mai univerzumunk sok milliárdnyi galaxisának minden csillaga. Az elmélet több olyan csillagászati megfigyelésre támaszkodik, amely az elképzelést – abszurditása ellenére is – széles körben elfogadhatóvá tette sok fizikus számára is. Az ősrobbanás elmélete legalább annyi megoldatlan kérdést vet fel, mint amennyire válaszolni tud. Vonatkozik ez különösen arra a szakaszra. amikor a kezdetek felé haladunk, és a másodperc egyre kisebb tartományain keresztül eljutunk egészen a Planck-időig, ahol a kvantumvilág törvényei megálljt parancsolnak az elméleti fantáziának. Továbbá az is örök probléma marad, hogyan jöhetett létre egyáltalán anyag a semmiből. 

 

Induljunk azonban el egy másik irányból: hátha a zsugorodó óriások mi magunk vagyunk, és a növekvő univerzumról alkotott képünk csupán látszat. A mi házunk több milliárd galaxisával együtt az egész univerzum, amelynek növekedésére azért következtet az ősrobbanás elmélete, hogy értelmezze a galaxisokból érkező fény távolsággal növekvő mértékű vöröseltolódását. De okozhatja a vöröseltolódást az is, ha a messzi múltban, sok-sok millió, sőt milliárd évvel ezelőtt gyorsabban haladt a fény. A fénysebesség lehetséges változását jellemezzük egy arányossági tényezővel:

Érdemes megjegyezni, hogy bár az ősrobbanás elmélete nem beszél a fénysebesség változásáról, de c-nél sokkal gyorsabb tágulási sebességről van szó az univerzum inflációs szakaszában. Evvel kívánják magyarázni, hogy noha az univerzum korát 13,7 milliárd évre teszik, a megfigyelhető univerzum méretére 47 milliárd fényévet állapítanak meg.

A továbbiakban azt vizsgáljuk, vajon hogyan alakulnak a fizika törvényei egy olyan világban, ahol a fény a mainál gyorsabban halad, és ez a feltevés képes-e legalább olyan jó magyarázatot adni a különböző csillagászati megfigyelésekre, mint az ősrobbanás elmélete. Ennek érdekében vegyük sorra, mi változik meg a fizika törvényeiben, ha η értéke az univerzum története során különböző nagyságú lehet. 

 

A cikk további fejezetei:Mi lehet a sötét energia és sötét anyag eredete? A fizikai dimenziók változása η függvényében Zsugorodó és növekvő ciklusok Az univerzumot stabilizáló negatív visszacsatolás Az univerzum két lehetséges nézőpontból

Forrás: Qubit.hu Turós portrék Lásd itt!

(A szerző fizikus, a BME és az ELTE címzetes egyetemi tanára. A Kalandozások a fizikában címen a Qubiten futó sorozatának korábbi írásai itt, tudósportréi pedig itt találhatók.)

 

Komment: Véleményem szerint a tömeg függ a sebességtől, még pedig az m a sebesség hatására nő. A fénysebesség közelében nagyon nő, 10-szeres fénysebességnél pedig nem tudni, hogy mennyivel nő. Ez további bajokat sejtet, hiszen a cikk szerzője az e elektromos töltésének növekedését említi. Mindezt úgy summáznám, hogy minden bizonytalan, ám de ez a gondolatsor inkább a Hubble-állandót kérdőjelezi meg, mintsem az ősrobbanást.

 

A méretváltozás bevezetésének a lehetősége. Meglehet, hogy mi magunk zsugorodunk, bár ez az eset legalább annyira kétségbe ejtő, mint a fentiek. Idéznék egy jól dokumentált eseménysort, amely egy olasz halászfaluban történt. Egyre-másra kigyulladtak a házak, bár a rendőrség és a tűzoltók nagy létszámmal voltak jelen. A tüzek okozója valószínűsíthetően a régimódi pamlag bronzból készült spirál rugóinak felizzása volt. Nem mellesleg láthatóak voltak pár méteres vörös gömbök, melyek a tengerből felszállva repkedtek, közben méretük 300 méteresre növekedett. Ez a cikk is vizsgálja a fénysebesség változását, mely időben vissza felé haladva egyre nagyobb és nagyobb volt.

 

* * *

 

 

3. Volt-e valójában ősrobbanás, vagy a fény sebessége lassul?

 

Vöröseltolódás: az ősrobbanás elméletének kiindulópontja

Honnan is indult el az ősrobbanás elmélete? Ennek alapja a távoli galaxisok vöröseltolódása. Hagyományos csillagászati eszközökkel mintegy 70 millió fényév távolságú galaxisok távolságát sikerült megbecsülni. A 10 millió fényévnél nagyobb távolságú galaxisokból érkező fény spektrumvonalai (jelesül a hidrogén alfa vonala) eltolódik a vörös felé, és ennek mértéke a távolsággal arányosan növekszik. Kiindulópontunk:  a fizika törvényei mindenütt azonosak, tehát még a milliárd fényévnyi távolságból érkező fénysugarak tulajdonságait is ugyanazok a fizikai állandók – így a fénysebesség és a Planck-állandó – határozzák meg az univerzum minden pontjában és minden időben. 

 

Továbbá az elemi részecskék tulajdonságai sem térnek el, mint például az elektron tömege és töltése. Ebben az esetben a vöröseltolódás egyetlen magyarázata az lehet, hogy a távoli galaxisok távolodnak tőlünk, és a távolodási sebesség arányosan növekszik a távolsággal. Ez a Hubble-törvény, amely a fény Doppler-effektusán alapul. Ahogy a távolodó vonat füttye mélyül, úgy csökken annak a fénynek a frekvenciája is, amit egy tőlünk távolodó objektum, például egy szupernóva vagy kvazár bocsát ki. Ez utóbbi a vöröseltolódás, amelynek mértéke árulkodik az égitest hozzánk mért sebességéről.

 

A galaxisok nagy része azonban sokkal jelentősebb vöröseltolódással rendelkezik, mint amit az ismert távolságú galaxisoknál találtak, ezért adódott a következtetés, hogy ezek az égi objektumok már jóval távolabb vannak tőlünk: egyesek akár tízmilliárd fényév távolságra is lehetnek. Ezt továbbgondolva alakult ki az ősrobbanás elmélete, amelynek finomítása vezetett ahhoz a következtetéshez, hogy a távolodás sem egyenletes, hanem gyorsul a távolság függvényében. Fontos előrelépés volt, hogy az ősrobbanás korai szakaszában, a becslések szerint 10^-36 és 10^-32 másodperc között, az univerzum a fény sebességét nagyságrendekkel meghaladó tempóban felfúvódott - ez az infláció jelensége.

 

A modellt csillagászati megfigyelésekkel összevetve meghatározták az univerzum sugarát is, amit 46,6 milliárd fényévre becsülnek. Ez azért meglepő, mert a 13,7 milliárd év alatt csak akkor növekedhetett meg ekkorára az univerzum, ha a növekedés sebessége átlagban háromszorosa volt a fény sebességének. Ezt úgy értelmezik, hogy a speciális relativitáselmélet által szabott korlát csak az anyagi objektumok mozgására érvényes, és nem a tér tágulására, amelyben a galaxisok elhelyezkednek.

Forrás: Qubit.hu (A szerző a BME és az ELTE címzetes egyetemi tanára.)  Lásd itt! 

 

Komment: A cikk szerzője nyilván azonos a fentebbi cikk szerzőjével, de némileg másképp mondja el a gondolatait. Hasznos, hogy példájában megállapít egy 3-szoros fénysebességű tágulást, és fontos, hogy határozottan kimondja a térről, hogy az nem anyag, ezért nyilván bármekkora sebességgel tágulhat. De mi az, ami nem anyag de mégis tágulhat?

 

4.Túl a határokon: az Ősrobbanás-elmélet titokzatos kérdései

 

A keletkezés következményeit ma is megtapasztalhatjuk a kozmikus háttérsugárzásban, amely a korai, forró Univerzum lehűlése során maradt vissza, illetve az egész téridő tágulásában, ami napjainkban is (egyre gyorsuló ütemben) tart.

 

Az Ősrobbanás elmélete alapvetően két nagy alappilléren nyugszik.

Az egyik az Albert Einstein által felfedezett általános relativitáselmélet, amely egészen új szempontból közelítette meg a Newton által korábban leírt gravitációt és a testek mozgását. Bevezeti a téridő fogalmát, amelyhez elválaszthatatlanul hozzákapcsolja az anyagot és egyben deklarálja a fénysebességet, mint abszolút határsebességet az Univerzumban.

Forrás: Origo.hu (A szerző asztrofizikus, az MTA kutatója)  Lásd itt!

 

Komment: A cikk első fontos állítása, hogy a forró kozmosz utó-nyomai - a kozmikus háttérsugárzás – még mindig jelen van, és kimérhető. Ez az állítás nem igényli az ősrobbanást és a szingularitási pontot, bár igényel egy egykori nagyon forró univerzumot. Ám de ez lehet akár több milliárd kilométer méretű gömb is. A téridő tágulására vonatkozó kitérő nem logikus, hanem csupán egy újabb adalék. Érdemes felfigyelni rá, hogy Einstein a téridőt anyagi valóságnak tekintette, mialatt a mai kozmológusok csupán fikciónak.

Einstein deklarálja a fénysebességet, mint az abszolút sebesség határát, de már régóta tudják a szakemberek, hogy azt sok minden meghaladja, többek között a téridő tágulásának sebessége is.

Az ősrobbanás cáfolatára vonatkozó elméletek mint látjuk meglehetősen bizonytalanok. Az ősrobbanás - ami nem volt!

 

Korábbi véleményem sokkal határozottabb, mint a fentiek:

 

A galaxisok vörös eltolódásának irányai és irány vektorai azt mutatják, hogy ősrobbanás nem volt. Az ősrobbanástól elvárt sebesség vektorok nem észlelhetők, és nem is férhetnek bele a jelenleg egzisztáló sebesség vektorok tengerébe. A geometria egyértelműen bizonyítja az ősrobbanás elmélet téves voltát. Nem volt ősrobbanás! Tt

 

 

Kelt: 2021 November hó

 

Tassi Tamás

Gépészmérnök

Hobbi fizikus

Hobbi csillagász

www.aparadox.hupont.hu

 

Oldal: Ösrobbanás-ami nem volt
A Zöld Csillag - © 2008 - 2024 - a-zold-csillag.hupont.hu

Az ingyenes honlapkészítés azt jelenti, hogy Ön készíti el a honlapját! Ingyen adjunk: Ingyen Honlap!

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat